Nálam a hétfőtől csütörtökig kész kínszenvedés,
De jön a péntek és a felüdülés.
A teljes beszürkülés elől tünés!
Indul a tudatos heti menekülés.
Ma megint belebújok abba a szerepbe,
Amikor a bőrömből kibújva önfeledve
Megyek a szórakozóhelyekre, yeah!
És belevetem magamat az ismeretlenbe!
Péntek, az én napom!
A testem a zenére hangolom,
Meg egy jó italra amit szürcsölök.
Minek is kéne több? hey-hey-hey!
Péntek, az én napom!
A testem a zenére hangolom,
Meg egy jó italra amit szürcsölök.
Minek is kéne több? hey-hey-hey!
Hey-hey-hey! Hey-hey-hey!
Hey-hey-hey! Hey-hey-hey!
Nőőőőőőő wápdibidibidibdibdib!
Nőő takarítónőőő, takarítónőőő a takarítónőőő, jee!
Ki takarít itt és ki takarít ott?
A takarítónő mindenhol kitakarított.
Mert ő egy Szupervumen, egy szuper nő,
Szupernek teremtette a Teremtő.
Mert nem mindenki képes arra amit ő csinál:
Kefét fog a kezébe és sika-sikál.
És ha csillog utána a padló,
tudod, hogy ott járt… Ki?
A takarítónőőő takarítónőőő takarítónőőő a takarítónőő, jee!
Nőőő takarítónőőő takarítónőőő a takarítónőő, jee!
Mindenki azt akarja,
Mindenki keresi-kutatja,
Mindenki azt akarja,
Csak menni a csúcs felé.
Mindenki azt akarja,
Mindenki keresi-kutatja,
Mindenki azt akarja,
Csak menni a csúcs felé.
Mindenki azt akarja, keresi-kutatja.
Van, aki kimondja, van, aki titkolja.
Van, aki nem beszél róla, van, aki unja,
Olyan is van, aki csak tanulja,
Próbálja, csiszolja, húzza.
Az se furcsa, ha sokszor kezdi újra.
Van, aki hamar kidől, van, aki sokáig bírja,
De mindenki azt akarja.
Pár bakelit lemez Nyugat-Berlinből csempészve.
Másolt kazetták a polcon felcímkézve.
Műanyaghálós bézból sapka Bécsből.
Adásszünet a tévében hétfőn.
07 a rendőr, a ruhája szürke.
Sorbaállás? Ja, ez a telefonfülke!
A boltok nyitva, szombat délig.
Hazánkat hős szovjet katonák védik.
A személyi egy kiskönyv, kemény tokban.
Nagy a választék a Skála Coop-ban
Ruhából, cipőből. Mind műszálas.
A legmenőbbeknek tépőzáras.
Lazul az erkölcs, a rendszer borul.
A mikrobusz Barkas, a teherautó Robur.
Tán igaz se' volt, de nekem így jött le,
Hogy ez volt a nyolcvanas évekbe’.
Minden változik. A lényeg nem!
Ez a Yo az elmúló években.
Nekem örökké rap csorog véremben.
Nekem örökké rap csorog véremben.
Minden változik. A lényeg nem!
Ez a Yo az elmúló években.
Nekem örökké rap csorog véremben.
Nekem örökké rap csorog véremben.
Budapest nyáron sokkal szabadabb!
Budapest nyáron sokkal szabadabb!
Budapest nyáron sokkal szabadabb!
Otthonról kocc, lift le, irány az utca!
Vár a pesti plató, meg a budai bucka.
Nem kell tatyó, idén ciki a szandál.
Együnk egy fagyit az Oktogonnál!
Majd láb a nyakba, csak úgy hanyagba’,
Nem csalódunk soha a magyar csajba’.
Csupa komoly alváz, csupa formás airbag.
Szólok még pár havernek.
Tali a Nyugatinál, a forgó óránál.
Az enyhén bubis jobb a szódánál.
Pisi szag van a minden híd lábánál.
Hé, nincs nálam geppa! Várjá’ má’!
Nem para, ha nincs nálad kanyi se, mert
Sok a tér, sok a park meg sok itt a kert.
És az openair partikhoz nem kell kápé.
Ingyen van a BKV! Jééé…
Budapest nyáron sokkal szabadabb
Budapest nyáron sokkal szabadabb
Budapest nyáron sokkal szabadabb
Budapest nyáron sokkal szabadabb
Budapest nyáron sokkal szabadabb
Budapest nyáron sokkal szabadabb
Hazafelé az út veszélyes,
Mozog a talaj és vár az édes
Feleségem sodrófával.
De mit törődik férje sorsával?
Hopp, egy bucka, meg egy hang:
Nini, egy oszlop! Baing!
Semmi baj, még egyben vagyok,
Hukk, egy kicsit részeg vagyok,
De a kedvem jó, és ez a lényeg,
Mert a józanság is tiszta méreg.
Előttem táblák, csíkosak és nagyok,
Mögöttük egy gödör, én meg belehuppanok.
Nyirkos, mély, és még pia sincs?
Pedig emberi körökben az drága kincs!
Ráülök egy homokhalomra,
És rágyújtok a kedvenc dalomra:
Lá-lá-lé, lálálálálé,
Veszélyes az út - hukk! - hazafelé.
Lá-lá-lé, lálálálálé,
Veszélyes az út...
Vigyázzá’ veszélyes!
